Egészen pontosan úgy kezdődött, hogy látszólag minden papírmunkát sikerült elintéznem szerdán, így írtam e-mailt a csütörtöki előadónak, hogy vidéken leszek, és Petiékkel (illetve Ádámmal) tartottam én is a kisbusszal útjuk következő szakaszán.
Stavanger volt a következő állomás, de út közben azért tettünk egy kis kitérőt a Folgefonn gleccserhez. Itt aztán életemben először láttam gleccser jeget, meg - ezt már azért ne először - síelőket meg persze esőt, merthogy éppen esett...
Aztán sokat kocsikáztunk még, míg ki nem tettek - Ádámot és engem - Stavangerben a kompkikötőben. Út közben kompoltunk egy párat, és áthajtottunk körülbelül 30 alagúton, köztük néhány egészen extrémen is. A norvégok nem aggódják túl az alagútépítést. Szerintem egyenesen sportot űznek belőle, hogy ahol csak lehet építsenek egyet. A cementezést csak akkor használják, ha valahol ömlik be a víz, a 10 négyzetméternél nagyobb felületen történő betonozást pedig hírből sem ismerik, ha az alagút faláról van szó. Ellenben helyenként felmeszelik fehérre az alagút falát, ami nappal jó, mert világosabbnak hat - Bendőke elmondása szerint viszont éjszaka rossz, mert a sötétből olyan, mintha hirtelen belecsöppennél a nappalba.
Ezen az úton sikerült életemben a legmélyebbre jutnom a tengerszint alá; nem csalás 231 méter mélységbe, egy alagút segítségével, ami egy fjord alatt vezetett át.
Stavanger 13-as számú kompkikötőjében Ádámmal búcsút vettünk a srácoktól (no és Persze Ritától), akik Stavangerben töltötték az éjszakát egy magyar geológusnál, és fogtunk egy kompot magunknak Tau felé. Tauban pontosan a komp érkezésére várt egy busz, ami elvitt minket Jørpelandba, ami megint néhány km spórolás volt nekünk. Jørpelandban kicsit későn szálltunk le, de egy kedves néni útba igazított minket a Preikestolhytte nevű menedékház felé. Ott töltöttük az első éjszakát. A recepciós lány kicsit furcsán nézett ránk, amikor éjjeli fél egykor beállítottunk, és akkor kerekedett el igazán a szeme, amikor közöltük, hogy gyalog jöttünk Jørpelandból. Mindenesetre megkaptuk az utolsó két ágyat a menedékházban. Aludtunk egy jót, aztán nyolckor reggeli, majd irány a Preikestolen - de ez már egy másik post; most átadom a terepet a képeknek, bár a megszokottól eltérő módon most kommentálom is némelyiket.
Az első kompolásnál ez a látvány fogadott.
És ez a komp. Hogy hogyan lehet felparkolni?
Hát így...
És hogy mit is akartunk felparkolni? Ezt a Gép-csodát...
"Geologists at work"
A (divat)diktátor :D
Egy tájkép, mert már így is túl sokat fotóztam embereket :D
Mert voltak ám fenn "jóarc" birkák is.
És mert még mindig nem tettem le a Makró fotózásról...
Hogy Ti is lássatok gleccsert.
Akasztják a hóhért.
Sok ilyen volt, hát mi is építettünk egyet Petivel.
Itt ebédeltünk ám...
És annyira szép volt, hogy több képet is megér nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése