Iló jelenti: Gå på tur til Lysefjorden!!!

Utolsó bergeni hétvégénken egy hosszú túrát terveztünk tenni a Lysefjordban. Ennek a fjordnak a szájánál fekszik Stavanger, a kőolaj norvég fővárosa és itt található két igencsak szájtátós túracélpont - a Preikestolen és a Kjeragbolten (kedvenc kép itt)

Bergen, Stavanger és a célpontok

a Lysefjord

Eredeti tervünk az volt, hogy előbb a Preikestolent (Prédikálószék), majd a Kjeragboltent (Függőkő) vesszük be, a köztes távokat pedig lábon, komppal avagy busszal tesszük meg. Az előzetes netböngészés alatt nem találtunk emberi lény számára értelmezhető menetrendet, úgy gondoltuk tehát, hogy a helyszínen csak csurran-cseppen majd valami információ arról, hogy hogyan érdemes közlekedni a fjordban.

Pénteken buszra pattantunk hát és cirka 5 óra busz- és kompút után meg is érkeztünk Stavangerbe. Az úton sem unatkoztunk, folyton buszról-kompra-kompról-buszra szálltunk, alagútból alagútba bújtunk és érdeklődve figyeltük a 'Russ'-ös, azaz végzős norvég gimnazistákat, akik piros kisbuszaikkal megszállták a kompokat.
(Egy kis magyarázat: Norvégiában ez valamiféle utolsó ereszdelahajam-rendezvénysorozat a negyedikes diákok számára. Tulajdonképpen végigbulizzák az utolsó három-négy iskolai hetüket, különböző őrültebbnél őrültebb dolgokat találnak ki, piros kis- vagy nagybuszokkal közlekednek ide-oda, tipikus russ-ös nadrágban, ami az 'akademisk fag'-osoknak piros, a pénzügyiseknek kék, az agrárosoknak zöld és akad néhány fekete is... Mindegyik ilyen nadrág egyedi, nevek, felvarrók és foltok díszelegnek rajta. Norvég ismerősök szerint ezekben a hetekben a diákok horribilis összegeket képesek elverni... és teszik mindezt az érettségi vizsgák előtt - épp ezért az egész hagyomány megítélése egészen vegyes...)

a kompról

kisszigetek

pihenő tengerszénéni

az egyik komp sok-sok Russ-ös kisbusszal

kompkémény

Stavangerben aztán, gyorsan a városnézést is letudva, megkerestük a kompállomást.

Stavangeri kikötő

a stavangeri Mona Lisa

üzenet falifirkán

Itt először nekiestünk a kifüggesztett menetrendeknek, majd rávetettük magunkat a kis füzetekre, amikben mindenféle kompok indulását megtaláltuk, végül, végső kétségbeesésünkben az információs pulthoz battyogtunk, ahol megerősítettek abban, amitől féltünk: a drága és hőn szeretett közlekedési társaság, valami számunkra teljesen érthetetlen oknál fogva úgy állította össze a mindenféle menetrendjeit, hogy ha az ember egy hosszú hétvége alatt szeretné végigjárni a fent említett két(!) látványosságot - és történetesen busszal érkezik Bergenből, majd ugyanígy távozik -, azt sem az egyik, sem a másik irányban nem tudja megtenni autóbérlés nélkül. Értetlenkedtünk és bosszankodtunk, de sehogy sem tudunk rájönni, hogy miért nem képes összehangolni a kompokat és a buszokat a társaság, hiszen erre a túrára évente több ezren vállalkoznak és egyszerűen lehetetlen, hogy ne legyen rá igény.
Egy jó adag tanakodás és sopánkodás után végül, fájó szívvel kénytelenek voltunk lemondani a Kjeragboltenről, mert egyszerűen képtelenség lett volna odajutni és visszajönni 3 nap alatt (!!!) úgy, hogy elérjük a visszafelé induló bergeni buszt. Azt mindenesetre elhatároztuk, hogy ezért, bosszúból még mindenképpen vissza kell majd jönni... :P

Megkerestük tehát a másik kompkikőtőt és újabb vízi út, majd még egy buszjárat és egy másfél órás séta után megérkeztünk a szálláshelyre - a Preikestolenhytte-be, ahol a következő két napon megszálltunk. Az épületek kb. 270 m-en vannak egy gyönyörű tó mellett, erre nyílik a társalgó hatalmas panoráma-ablaka is.

útszéli idill a hytte felé...

még mindig úton...

társalgóból kifelé...

kellemes kemence

kilátás a társalgóból

Másnap, azaz szombaton nyakunkba is vettük a környező hegyeket, sziklákat, dombokat, völgyeket és délelőtt rögtön fel is másztunk a Preikestolenre.

kistav az úton

első pillantás a Lysefjordra...

már majdnem ott vagyunk...

Bár nem volt csúcsforgalom, így is sok útitársunk akadt, a sziklán pedig mindenféle nyelvet lehetett hallani, az angoltól a norvégon, lengyelen és némettel keresztül egészen a magyarig. =)
Magát a Prédikálószéket a következőképpen képzeljétek el: adott egy kb. 600m magas, függőleges sziklafal, amiből kiugrik egy nagyjából téglatest alakú rész, ezen a részen a sziklafal még egy hangyányit homorú is... Ha jó idő van, esetleg fessetek még a képzeletbeli képre néhány napozó, hasát süttető embert is, a szikla szélére néhány bizonytalanul araszoló turistát, esetleg egy-kettőt, akik hasalva közelíti meg a mélységet. Aztán, ha körbenéztek, egy gyönyörű fjordot láttok, körös-körül 5-600 méteres sziklákkal, oldalent csillogó-vakító fodrokkal az egyébként sötétzöld-kék tenger... Olykor egy-egy komp is elhúz, vagy kiviláglik a sötét vízből egy-egy fehér madár. Node, nem tornáztatom tovább senki képzelőerejét, jöjjenek a képek, azok sokkal jobban lefestik a helyet...

bakancsos

háttalfordul...

a kiskékelefántis

szélrekikúszás

aranyosházaspár...

az impozáns sziklafal

a szakadék szélére kikúszós technika...


ugor!!!

bujj-bujj

a kilátás

Miután jó turista módjára kifényképeztük magunkat, elindultunk, hogy meglátogassunk egy közeli, körpanorámás helyet... A szikláról lefelé találkoztunk még egy érdekes jelenséggel: egy nő egy csivavát húzott felfelé - szegény állat laposkúszásban közlekedett, a lehető legjobban a sziklához lapulva és látszott rajta, hogy tényleg mindjárt felkapja az egyébként annyira nem is erős szellő... :P

Lassan-lassan egy völgybe ereszkedtünk, szikláról sziklára ugráltunk, patak feletti hidacskán másztunk. Az egyik pihenőnk alatt a völgyből végignéztünk egy mentő-helikopter-akciót, talán valaki rosszul lett, vagy megsérülhetett a Preikestolen felé. A pilóta hosszas ügyeskedés után sikeresen letett a gépet (minden tiszteletünk neki, azon a terepen...) és minden bizonnyal felszedték a szegény sebesültet, majd egy látványos kanyarral Stavanger (?) fel vették az irányt... Reméljük az illetőnek nem lett túl nagy baja...
A kis közjáték után továbbindultunk, menet közben egy különleges - de sok magyar által használt - nyelv fejlesztésén és gyakorlásán fáradozva, melyet mi csak hunglish-nek nevezünk. A körpanorámás csúcs előtt még egyet pihentünk és lábat áztattunk - vagy inkább fagyasztottunk egy kis tónál,

útközben

lábfagyasztás

kicsi ház, nagy mohák...

majd lassan kiértünk a sziklához, ahol a már megszokott szájtátós látvány fogadott minket...

előtte a kistorony...

Itt is elidőztünk egy kicsit, mini-sziklatoronnyal örökítettük meg ottjártunkat és elindultunk visszafelé. Az volt ugyanis a tervünk, hogy ha már Kjeragbolten nem jut nekünk, akkor a Preikestolenből dupla adagot kérünk: még egyszer visszakapaszkodtunk tehát a sziklához és megnéztük még egyszer, már a lemenő nap fényében, készítettünk még pár tíz fotót,

csak hogy elhiggyétek, hogy mi vagyunk...

a szikla felülről

majd a szállás felé vettük az irány és

hazasétáltunk a naplementében... =)

A másnapi menetrend megtervezését reggelre hagytuk, amit végül nem is bántunk meg: volt még a közelben pár megmászásra érdemes csúcs, de a reggel igazi, szürke, esőláb-lógatós idővel köszöntött minket, úgy döntöttünk tehát, hogy a vasárnapot Stavangerben töltjük, mondván, hogy úgyse látta még egyikünk se.
Visszakompoltunk hát a nagyvárosba és némi séta után úgy döntöttünk, hogy délutáni programba bőven belefér az olajmúzeum is.
Nem is bántuk meg: nagyon klassz kiállításuk van, és én tök örültem, hogy kismillió dolgot megtudtam és ki lettem oktatva fúrásokról, fúrófejekről, fúrótornyokról meg még egy rakás más dologról. =) Eszméletlen jó makettjeik, modelljeik voltak, ültünk mentőkabinban, bekukucskáltunk tengeralattjáróba, menekültünk fúrótoronyból, moziztunk (oké, a film helyenként kissé bárgyúra sikeredett...).

egy kis földtöri

fúrást vezet

tengeralattbuborék

szundi a mentőkabinban...

A múzeum után sétáltunk még egy kicsit a városban, ami röviden összegezve: kedves, aranyos, sétálós részek,kikötők és ipari részek keveréke. Abban egyetértettünk, hogy Bergent jobban szeretjük... :P

én alig ismertem fel, hogy egy tőkés réce - kissé olajos szegény... :S

Végül estefelé 'russ'-ös partinyomok között (valami naaaaaaaaagy rendezvény volt nekik a városban) visszaballagtunk a buszvégre és belevágtunk az ötórás hazaútba...

Annak ellenére, hogy nem egészen így terveztük, remek hétvége volt. Az egyetlen, amit hozzá lehetne még fűzni, talán annyi: rettegj, Kjeragbolten, mert még visszajövünk!!! =)